Most jelent meg egy lemezed Amerikában, hogy indult ez az egész?

Az első önálló lemezem 1996-ban jelent meg itthon, aztán egy pár év múlva csináltam egy hasonló anyagot, amelyhez nem találtam kiadót. Ez a rétegzene akkoriban valahogy nem ment; a kiadók csak az üzletorientált produkciókkal foglalkoztak. Akkor azt gondoltam, hogy végül fiókban marad az anyag, de egy floridai haverom, aki épp itt volt Magyarországon, elvitte magával Amerikába, és ott két héten belül talált egy Los Angeles-i székhelyű kiadót, a Hitchcock Media Records-ot - mint a híres filmrendező, de egyébként nem rokonok -, nekik megtetszett az anyag és kiadták. Az egész világon terjesztik, de azt sajnos nem tudom, hogy Magyarországra hoznak-e belőle. Éppen kérdezgették tőlem, hogy lehet hozzájutni a lemezhez; a kiadó azt válaszolta, hogy az oldalukon lehet megrendelni, és csekély postaköltséggel elküldik.

Kimész majd koncertezni?

Ez még a jövő zenéje; ehhez az kell, hogy az anyag elinduljon. Mindenképp szeretnék elmenni koncertezni, hiszen rengeteg fesztivál és klub van, ahol ezt a zenét játsszák, de ez nagyon sok mindentől függ. Az időegyeztetés talán a legnagyobb probléma: ezek a helyek jóval előre dolgoznak, és az Edda is intenzíven koncertezik, ezért nagyon nehéz olyan időszakokat találni, amikor van arra időm, hogy elmenjek mondjuk három hétre. Főképp azért nehéz, mert ha van is egy ilyen háromhetes szünet, az év elején még sosem tudjuk, hogy mikor lesz. Már most tudnom kellene, hogy az év második felében mikor tudnék elmenni ezt az anyagot játszani, de még nem tudom. Most körvonalazódik az Edda-turné, de ennek az időpontja sem fix még.

A lemez címének - Eeshtvon (István) - mi a története? Az amerikaiak nem tudták kiejteni a nevedet segítség nélkül?

Igen. (nevet) Ezen nagyon sokat nevettünk. A lemez címe valóban István. Ez nem túl fantáziadús, én a helyükben más címet adtam volna, de ők azt akarták, hogy ez menjen ki a köztudatba. Viszont az Istvánt ebben a formában magyarosan kint senki sem tudja kiejteni; mondanak mindent, kéket-zöldet, úgyhogy a kiadó részéről valaki kitalálta, hogy írják ezt a fonetikus formát a lemezre, amit ők is ki tudnak mondani. Az ottaniaknak ez érdekes, meg így legalább ki tudják ejteni; mi meg jókat nevetünk rajta - mikor megláttam, leestem a székről. Egy olasz haverom pedig azóta így hív, mindig ezt a megszólítást használja az e-mailjeiben.

A vezetéknevedet ki tudják ejteni vagy az is „elepáj”?

Ejtik azt mindenhogy, elepájnak is, hogyne. De nincs ezzel semmi gond. Még mindig könnyebb nekik, mint egy török ember nevét kimondani.


forrás: http://www.hirextra.hu/2008/02/12/interju-az-edda-gitarosaval/